Fekete Kandalló

Ki hinné, hogy a kemence múltja egybeesik azzal, amikor az ősember felfedezte, hogy a hús sokkal ízletesebb, ha azt előtte a tűzben megsüti? Pedig így igaz! Már a barlangban élő őseink is igen nagy becsben tartották a tüzet. Tudták, hogy ez nem csak meleget ad, de fényt hoz a sötétségbe, és az étel is sokkal finomabb sütve, vagy főzve. Tudták, hogy nem csak az ételt, hanem az életet is jobbá teszi.

Kemencék története

A kemence története – a kezdetek
A kultúrák fejlődése során, a sütés, főzés, és a hideg elleni védekezés is egyre alakult, mind fejlettebbé vált. A honfoglalás idején őseink jurtaszerű sátrakban, vagy földbe mélyített veremházakban éltek. Ezekben belülről fűthető, földbe vájt tűzterű kemencéket használta.

A mai kemence őse

Sokáig a sárral tapasztott úgynevezett bányakemence volt a jellemző sütő-, fűtő eszköz az otthonokban.
A ma ismert búbos kemence őse a 15.-16. században jelent meg. Eredetileg a sárkemencéből alakult úgy, hogy a falába égetett kerámia poharakat, bögréket, tányérokat tapasztottak az építés során. Ez volt a bögreszemes kemence.
A későbbiek során már kifejezetten kályhaépítési célra készített csempéket falaztak a kemencébe.

Érdekesség! 

Eleinte ezeket a csempéket nevezték kályhának és nem az egész fűtőtestet.
A kemencét alul fehérre meszelték. Körülölelte egy padka, más néven ülőke volt. A kemencét vagy a talaj szintjére építették, vagy padkára emelték. A tűztér oldalát vessző vagy nádvázra tapasztott sárból készítették, majd az egészet kiégették. A padka fölött, egy megemelt részen volt az úgynevezett kispadka. Ezt duzzogónak is nevezték, mert a megbüntetett gyerekeket sokszor ide ültették.
A kemence teste és a hátsó fal között helyezkedett el egy kis zug. Ez az úgynevezett sut, amely egy 30-40 cm széles kis búvóhely volt, melyet a gyerekek nagyon kedveltek.
A fűtőkemencék a házban a lakószobákba nyúltak be és a sokszor kémény nélküli konyhából fűtötték azokat.
Jellemzően kültéri kemencéket is építettek, hogy nyáron a sütés-főzés miatt ne melegedjen feleslegesen a ház, így az kellemesen hűs maradt.

A kemence virágkora

A kemence használatának virágkorát a 19.-20. század hozta meg. A 19. századra már minden házban kemencével fűtöttek.
Megjelent a falu kemencéje is, ami nagy méretének köszönhetően egyszerre nagy mennyiségű kenyér sütésére volt alkalmas.
Köszönhetően a 20. század közepétől megjelenő gáztűzhelyek elterjedésének, a kemencék kezdtek eltűnni a háztartásokból.
Az 1990-es évekre eredeti formájában szinte már ki is veszett a kemence használata.

A kemencében sült ételnek párja nincs

Az ételek igazi zamatos, füstös ízének emléke azonban felejthetetlen, s az emberek erre való vágyakozása új életre keltette a kemencéket.
Napjainkra a legtöbb ház kertjében újra fellelhető valamilyen sütő-főző alkalmatosság.
Az egyszerű tűzrakó helyektől kezdve, a kerti grillezőn át, az egészen komoly kerti konyhákig szinte minden műfaj megjelenik.
Ahogy a modern ember a felgyorsult világában újra elkezdett vágyakozni a természet, és természetes ízek iránt, úgy lett egyre népszerűbb a kemencében sült étel is.
Vásárokban, és kertművészeti kiállításokon már szinte elengedhetetlen kellék a kerti berendezések között a mobilkemence és a grillezők.
Ezeknek segítségével akár egy kisebb kertben is miénk lehet a szabadtéri sütés, főzés csodálatos élménye, melyben az egész család részt vehet.

Újjáéled a múlt a beltérben is

A múltból fennmaradt, beltéri kemence ma már, mint belsőépítészeti elem jelenik meg a modern, de népi kultúrából merítő, felújított parasztházakban.
Általában kiegészítő fűtésként vagy látványelemként használják, bár alkalmas sütésre is.