Fekete Kandalló

Nagyon sokszor járhatunk úgy, hogy nem vagyunk teljeskörűen tájékoztatva fűtésünket tekintve, ezáltal akarva, akaratlanul is követünk el hibákat. Mi a következőkben megpróbálunk minden fontosabb kandallófűtéssel kapcsolatos dolgot leírni és rávilágítani a fontosságokra.

A kandallófűtésről 

Visszafüstölés

Gyakori jelenség, hogy cserépkályháknál, leginkább az első begyújtásnál visszafüstöl. Ez a kályha, a kémény és a külső hőmérséklet közötti különbségből adódik. Ha csak kint 1 fokkal is melegebb van, mint kályhánkban, úgy ún. negatív füst alakul ki, tehát befelé irányuló.
Ilyenkor célszerűbb ezt megelőzendő a kémény tisztítóajtaján keresztül, tüzelve újságpapírral a kéményt folyamatosan kb. 10 percig melegíteni. Ezután a kályhában kevés papírral, száraz, igen apróra hasított keményfagyújtóssal kicsi tüzet tenni, és résre nyitott ajtónál azt fokozatosan táplálva a kályhát szép lassan felmelegíteni. Természetesen a kéménytisztító ajtót előtte zárjuk be.

Tüzeléstechnikai alapszabályok

A jól felépített, jól kiszárított és utána az évek folyamán helyesen üzemeltetett cserépkályha valóban a mai napig a leggazdaságosabb fűtések egyike.
Ehhez tudni kell, hogy a kályha építési módjából és a felhasznált anyagokból következően nagy tömegű, és nagy hőtehetetlenségű. Ez alatt azt értjük, hogy a teljes átfűtéséhez és lehűléséhez viszonylag sok időre van szükség. Ebből adódik, hogy igazán akkor gazdaságos, ha a teljes fűtési idény alatt minden nap lehetőleg azonos időben az addig a környezetének leadott hőveszteségét pótoljuk, magyarul újra és újra befűtjük. Amennyiben a kályhánk visszahűl ez az újbóli "üzemi hőmérsékletre való felfűtés idő,- teljesítmény-, és hatásfokcsökkenést eredményez, nem beszélve arról a nem elhanyagolható kellemetlenségről, hogy a hideg kályha mindig hajlamos első begyújtáskor a visszafüstölésre.

Naponkénti folyamatos fűtés kandallóval?

A helyesen méretezett kályhánk tűztere akkora, hogy az egy napra elegendő tűzifa mennyiséget egyszerre bele tudjuk tenni, a következő módon:

1. Először a vastagabb hasábokat a tűztér hátsó falának támasztva és onnan előre, az ajtó felé fokozatosan a vékonyabbakat, míg legelőre a papírt és rá függőlegesen állítva az apróra vágott pl. fenyőgyújtóst, vagy ha az nincs akkor igen apróra hasított keményfa gyújtóst.

2. Alapvető tapasztalat, hogy az átlagos kályhaajtókon lévő levegő beeresztő nyílások a begyújtáskor szükséges levegőmennyiséget nem képesek átengedni, így célszerű a kályha ajtaját is 1-2 ujjnyira ebben a kezdeti szakaszban nyitva tartani, természetesen a szikrafogórács zárt állapota mellett.

3. Mikor a tűz a gyújtósról átterjedt a hasábokra és azok is hevesen égnek, a kályhaajtónkat csukjuk, a szellőző nyílások nyitva maradjanak!

4. Ezeket a huzatviszonyoktól függően ezután folyamatosan szűkíteni lehet, de fontos, hogy a teljes lezárásra csak akkor kerülhet sor, ha a lánggal való égés teljes mértékben megszűnik és már csak élő, izzó parazsunk marad a tűztér alján. Ilyenkor viszont teljesen lezárjuk, mert a nyitva hagyott huzatszabályozó kihűti a kályhánkat. Amennyiben az ajtót még a lángoló égés állapotában lezárjuk, ez esetleg robbanáshoz és a kályhánk nagymérvű károsodásához vezethet.
5. Ha jól fűtöttünk, úgy a helységben a másnapi begyújtásig kellemes meleg, a tűztérben még a hamut alatt parázs van és üveges ajtó esetén az üveg tiszta esetleg enyhén homályos maradt.
Minden egyes közbeni ajtónyitás többlethuzatot eredményez , ami által a füsttel együtt a meleg egy része is a kéményen keresztül távozik.